Ezért betettem a 700-asba, ahol a nagy sügik, harcsák voltak. Nagyon jól elvolt, teljesen normálisan viselkedett. Közben kicsinek bizonyult a 360-as a kis csapatnak, de nagyon jó tapasztalatot adott a tartásukról. Nem ütötték egymást, két pár ikrázott is.

Így vettem a bátorságot és lehelyeztem őket Pinkyhez. Rögtön vad udvarlásokba kezdett, kivirult, büszkén mutogatta magát minden csajnak.

Talán három nap elteltével, a legbiztonságosabb sarokba le is ikráztak. Persze egy másik pár is, középre. Úgyhogy megint döntenem kellett, mert a fél akváriumba zsúfolódott össze a többi hal. Kivettem a csapatot egy 520-asba, csak Pinkyt hagytam bent, de már a kicsinyeivel. Gondoltam, úgyis "elkopnak".

Közben szépen terelgette tovább őket. Egy pár nap után új, kisebb halak kerültek az akváriumba. Tőlük jobban kell tartania, mert valahogy a nagy halakat nem érdekli az apró ivadék. Szinte a szájuknál úszkálnak, de rá sem hederítenek. Persze apuka mindíg hathatósan figyelmezteti őket. A jaguárokra is rájött a szaporodási láz. 10 cm-re vannak a kishal felhőtől, de rá sem bagóznak. Közben Pinky rendületlenül őrzi őket, most már a harmadik hete. Mondja valaki azt, hogy az amerikai sügérek nem az egyik legokosabb, leg szeretni valóbb halak. Mindíg tudnak újat mutatni, érdekesek és nem utolsó sorban gyönyörűek is.

Szerző: Zsozsi