Ezt az egyet berakhattam a házba, mert a páromnak megtetszett.
A nappaliban találtam neki helyet, szépen berendeztem, a lakás dísze lett. Régebben vettem három darab tányérlazacot, a kedvesem nagyon megszerette őket.

Úgyhogy az alap koncepció az lett, hogy a fő halak a tányérlazacok. Vettem még hozzájuk néhány darabot, összeállt egy kis csapat. Van még benne néhány Botia, zöld xipho, házmester, vitorlások, egy hím T.elliotti.

Természetesen nem tudtam a bőrömből kibujni, és azon agyaltam, hogy milyen sügért tehetek még bele. Kapóra jött, hogy az egyik barátom felajánlott megvételre egy kis csapat Heros sp.red spottedet. Így teljes lett a kép. Közben a Botia macracantha csapatból eladogattam, maradt egy 10 cm-es halacska. De jól elvan a többi Botia-val és kell is bele ez a csíkos színű halacska. Szépen eszeget, úszkálgat, jól érzi magát.

Egyik reggel arra lettem figyelmes, hogy fel van borulva, az oldalán fekszik. Gondoltam magamban, ő is elúszott az örök vadászmezőkre. Nem túl boldogan mentem közelebb, hogy kihalásszam. A halacska "felpattant" és arrébb úszott. Nézegetem a többieket és a delikvenst is. Semmi nyoma betegségnek.

Gondoltam, hogy valami egyéni gond lesz, vagy valami akutt, szervi probléma. Mindegy, irány a dolgozó. Mikor hazaértem, a párom üdvözlése után a szemem már az akváriumra csúszott, hát a hal ugyan ott fekszik az oldalán. Közelebb mentem, megint "felugrott". Hát ilyen nincs.

Elkezdtem messzebről figyelgetni. És láss csodát, a kis gödrébe visszaúszott és elfeküdt. Mindíg ugyanott és mindíg ugyan arra az oldalára.

Azóta több nap eltelt és rendszeresen jár lepihenni. Megy a helyére és elfekszik. De közben figyel is, mert, ha egy méternél közelebb megyek, akkor "feláll". Rázummoltam, csináltam néhány fotót. Lehet, nem a legjobbak, de közelebb nem mehettem...

Szerző: Zsozsi